The Dragon's Head Blog: Saját magunk instruktorai vagyunk

Amikor egy évvel ezelőtt kihirdették, hogy határozatlan időre felfüggesztik a Taoist Tai Chi^® foglalkozásokat, úgy gondoltam, hetente 3-4 alkalommal folytatom a gyakorlást, éppen úgy, ahogy akkor, amikor a foglalkozásokra jártam. De honnan kapok így hozzá instrukciókat? Sosem gondoltam arra, hogy útmutatások nélkül gyakoroljak. Még ha magamban gyakoroltam, akkor is a legutóbb kapott javításokra koncentráltam. Vajon úgy csinálom a mozdulatot, ahogy mutatták?

Ahogy telt az idő a lezárások alatt, minden nap találtam rá alkalmat, hogy végezzek álló alapgyakorlatokat, és néhány sorozatot is. A több gyakorlással megjött a kedvem hozzá, hogy bővítsem a mozdulatok körét, amin dolgozom. Ekkor kezdtem meghallani az instruktorok múltbéli instrukcióit, és amiket korábban mondtak gyakorlás közben, most elkezdtem alkalmazni. Áprilistól a szombati kántálásokat is elkezdtem látogatni. Hamarosan ráébredtem, hogy az ott hallott beszélgetések a saját egyéni gyakorlásunkat segítő útmutatások. „Ez nem a mozdulatról, hanem az érzésről szól.” Ettől kezdve arra fókuszáltam gyakorlás közben, hogy belül milyen érzéseket kelt mindez. Ha egy mozdulat közben fáj a derekam, akkor min kell változtatnom? Ha áramló jó érzés tölt el, akkor mit csinálok jól? Olyan sok gondolatot ébresztettek a szombati (virtuális) összejövetelek, hogy nyitottam egy noteszt a feljegyzésükre. Ráéreztem, hogy az egyes mozdulatok nem csak hogy tágulásból és összehúzódásból állnak, de ugyanabból a tágulásból és összehúzódásból. Azt tapasztaltam, hogy őszintén élvezem, amikor hosszú ideig ismétlem ugyanazt a mozdulatot, és megfigyelem, hogyan változom az ismétlés folyamán. Saját magam inistruktorává válok az egyéni gyakorlás folytatásával – és a szombati foglalkozásokon kapott tanításoknak köszönhetően.

~Richard Y.