The Dragon's Head Blog: Egyensúly 93 éves korban

93 éves vagyok. Tizenkét évvel ezelőtt nehéz időket éltem miután elhunyt a feleségem. A lányom ajánlotta, hogy próbáljam ki a tai chit. Úgy gondolta, hogy a testmozgás, a kimozdulás, a találkozás új emberekkel segít majd megküzdeni a szomorúságommal.

Rátaláltam a Fung Loy Taoista Intézet Regionális Központjára Halifaxban. Jól emlékszem az első napra. Vagy húsz ember volt ott a foglalkozáson, és én úgy éreztem, hogy két bal lábam van! Nagyon merev voltam, de a többiek biztattak, hogy ne hagyjam abba. Elkezdtem hetente egyszer járni, de nem tudtam mindenre visszaemlékezni, ezért hetente két alkalommal kezdtem járni. Néhány hónap múlva már háromszor jártam hetente. 

Három-négy évvel később sokmindent meg tudtam csinálni, amit korábban nem, például felállni egy alacsony székről anélkül, hogy a kezemre támaszkodnék. A naponta végzett gyakorlatok sokat segítenek. Még mindig nehézség nélkül fel tudok állni egy alacsony padról. Egész jó az egyensúlyom, fél lábon állva is fel tudom húzni a nadrágomat. Az orvosom, aki 70 éves, ezt nem tudja megcsinálni. Le tudok ülni a padlóra törökülésben, de ami a legfontosabb, fel is tudok belőle állni! A lábaim a legkevésbé roskatag testrészeim. Sosem érzem úgy, hogy mindjárt elesnék. Minden nap sétálok egyet. A saját otthonomban lakom, a lányom velem él. Jól eszem, és sokszor főzök. Önálló próbálok maradni, és lépést tartok a házimunkával. Van egy kis kertem, amit rendben tartok, és 180 lábnyi sövény, amit idén háromszor nyírtam meg. Még autót is vezetek, és ezen a nyáron 50 font (kb. 22 kg) feketeáfonyát szedtem a lányommal. Oda-vissza én vezettem, ami kitett 145 mérföldet (kb. 230 km). A Taoist Tai Chi^® gyakorlása nélkül ma nem lennék ilyen formában!

~Art