A tai chi története

A kezdetek

A Taoist Tai Chi^® művészetek eredete a kínai történelem legkorábbi időszakaiba nyúlik vissza. A taoizmus kezdettől fogva arra törekedett, hogy visszavezesse a testet és az elmét eredeti természetéhez, harmóniában a taóval. Ennek kifejezéseként a fizikai művészetek a tanításnak mindig szerves részét képezték. A legkorábbi hasonló művészeteket sámánok gyakorolták, akiknek tanításai beépültek az akkoriban kialakuló taoista hagyományba. A hagyomány évszázados, évezredes fejlődése során a taoista mesterek és gyakorlók, akár a kolostorokban élve, vagy a természetbe visszavonult remete életmódot folytatva, tovább fejlesztették ezen művészeteket és átadták tanítványaiknak, gazdagítva ezzel a fizikai és spirituális művelés hagyományát.

Zhang Sanfeng: tai chi mint belső alkímia

A 11. és 14. század között egy Zhang Sanfeng nevű taoista szerzetes fejlesztette ki az általa taiji-nak (tai chi) nevezett rendszert. E rendszert a test belső energiáinak megtisztítására és finomítására dolgozta ki, amelyben egyesített különböző, már létező mozgásformákat a Shaolin templomban kifejlesztett inakat átalakító gyakorlatokkal.

Zhangnak számos tanítványa volt, akik továbbadták tanításait. A Song, Yuan és a Ming dinasztiák ideje alatt (a 12. és a 17. század között) a tai chi elsősorban Shaanxi tartományban, Nyugat-Kínában vált ismertté. A kolostori hagyományokban a tai chi a belső alkímia módszere volt, illetve a belső változás elérésének eszköze, amit az egészség javítása és az élet meghosszabbítása érdekében gyakoroltak. A tai chi-t taoista eredetekor a taiji (szó szerinti fordításban a „legnagyobb végső”) elérésére használták, amely a testben lévő jin és a jang erők kiegyenlítésének állapota. Célja a test és az elme átalakítása a halhatatlanság elérése céljából, ami alatt a hosszú életet és a megvilágosodást értették.

A tai chi kilép a kolostorokból

A 19. század végére fokozatosan a templomokon kívül is oktatni kezdték a tai chi-t. A kolostorokon kívüli oktatás megindulását két dolognak köszönhetjük: egyrészt a császár és a nemesség felfedezték a tai chi gyakorlásának hozadékát, harcművészeti jelentőségét. Másrészt a Shaolin buddhista szerzetesek és a Wudang hegyi taoisták is részt vettek a császári hadsereg felkészítésében.

Nagyjából ebben az időszakban tiltotta be a Qing dinasztia a magánemberek fegyvertartását, így a nép védtelenné vált a banditák és megszállók támadása ellen. Az egyszerű emberek csodálták a szerzetesek önvédelmi képességeit és könyörögtek, hogy osszák meg velük tudásukat. Együttérzésük által vezérelve a szerzetesek elkezdtek laikus tanítványokat is elfogadni. Azonban a mesterek nem merték minden tudásukat átadni, mert a laikus közösségek nem rendelkeztek a tudat művelésének alapjaival. A Taoista belső művészetek nagyon erősek és hatékonyak. Ha zabolátlan szívű és tudatú személy kezébe kerülnek, ártani is tudnak velük. Ezért döntöttek úgy a kolostor vezetői, hogy csak tudásuk egy részét osztják meg a laikusokkal, a mélyebb tudáshoz továbbra is csak a kolostorokban lehetett hozzáférni.

Ahogy a tai chi eljutott a nyilvánossághoz, néhány laikus gyakorló beépítette saját elképzeléseit a szerzetesek által tanított formába, s így több tai chi irányzat született. Abban azonban eltértek a taoista hagyományoktól, hogy a tai chit általában nem tekintették a taoista gyakorlás eszközének. A taoista hagyományban a taiji, az energiák harmonikus egyensúlya a képzés célja, és nem a forma elsajátítása.

Moy mester újraegyesíti a tai chit taoista gyökereivel

A politikai változásokkal és a kínai modernizációval a taoista kolostorokat vagy lerombolták, vagy jelentőségüket vesztették, aminek hátterében egy új szkepticizmus állt, mely Kína fokozatos nyugat felé történő közeledése nyomán alakult ki. Mindezek következtében a kolostori tudás kihalt az idősebb szerzetesek generációjával. Azonban Moy Lin Shin mester, aki maga is taoista szerzetes volt, és aki serdülőkorától kezdve templomi oktatásban részesült Kínában, ismerte a taoista belső alkímiát, amelyen az eredeti tai chi alapult. Bár a szerzetesi hagyományból származó tai chi eredeti formája elveszett, Moy mester képes volt felújítani az eredeti szellemiséget a taoista képzettségéből szerzett tudás felhasználásával.

Szervezetünk, amelyet Moy mester alapított, elkötelezett abban, hogy eljuttassa a Taoist Tai Chi^® művészeteket minden közösségbe a fizikai, mentális és szellemi jólét előmozdítására, valamint a kínai kultúra és a taoista hagyomány gazdagságának hozzáférhetőbbé tétele érdekében.

Ezt az örökséget Moy mester azért hagyta ránk, hogy megtanuljuk és átadjuk a jövő generációinak. Nagy egyéni erőfeszítésre, elszántságra és a tanítás forrásával fenntartott rendszeres kapcsolatra van szükség ezen tudás megszerzéséhez.