The Dragon's Head Blog: Jobban kapcsolódom

Jöttek a korlátozások, elmaradtak a foglalkozások, és minden megszokott rutin elveszett. Nem találtam a helyem. Mindennapi sorozatomat szokás szerint csináltam, de a végére könnycseppek gördültek végig az arcomon, miközben azért nyugodtnak éreztem magam. Ez összezavart. Most mit tegyek? Úgy döntöttem, inkább hagyom a sorozatokat, és visszatérek a kezdetekhez – csak az alapgyakorlatokra koncentrálok.

Közben elkezdődtek a Zoom-találkozók és a szombati kántálások – ezekről azt gondoltam, kívül esnek a komfortzónámon. Csatlakoztam ugyan néhány alkalomhoz, de idegesítően furának tűntek. A bátorítás eredményeként, hogy ‘csak csináljuk’ a gyakorlásunk részeként, egy hónap múlva már magam vezettem a heti (regionális) zoom-alkalmakat, és részt vettem a szombati találkozókon is. Kezdetben kihívás volt a kántálás, és motiváló a beszélgetés.

Emlékszem, Andrew mondott valami ilyesmit “erősebbek vagyunk, igaz?”, mire én azt gondoltam magamban, “igazából nem, én nem így érzem”. De azért csináltam tovább, és ismét beépítettem a sorozatot a gyakorlásba. Hosszabb ideig gyakoroltam, hetente kétszer kántáltam, és csatlakoztam különböző zoom-hívásokhoz. Erősebb kapcsolatot éreztem, és a mondatok, amiket szombatonként hallottam, újra és újra eszembe jutottak, megnyugvást adva.

Jóllehet, még mindig aggódtam, mégis nyugodtabb voltam, és a testem csendesebb, de gondolatok tucatjai kavarogtak a fejemben. Úgy találtam, szükségem van még valamire. Az ülő meditációt említették egy beszélgetésben, és elhatároztam, adok neki egy esélyt. Annak ellenére, hogy a gondolat pánikkal töltött el. Vajon meg tudnám csinálni 1 percig? Így napi kétszer 1 perccel kezdtem el. Meglepően nehéznek bizonyult. De csináltam tovább, és nemsokára naponta kétszer 5 percet sikerült meditálni. Az elmém felszabadult, jobban aludtam, álmok nélkül. Mostanra napi egyszer 20 percre emeltem az időtartamot, és ez így megfelel számomra.

Az összes Taoist Tai ChiTM művészet gyakorlása révén most kiegyensúlyozottabb vagyok, aggódás nélkül. Erősebb, boldogabb, derűsebb, nyugodtabb lettem, jobban kötődöm, és javultak az emberi kapcsolataim a környezetemben.

Nem örültem a korlátozások évének, és időnként nagyon nehéz volt, de úgy látom, azt adta számomra, amire szükségem volt, nem feltétlenül azt, amit én akartam. És most pozitívan tekintek előre.