A kántálást, és az azt követő beszélgetést is nagyon élvezem szombatonként. Biztos vagyok benne, hogy segítenek a résztevőknek folyamatos kapcsolatban maradni a gyakorlásukkal. Az elmúlt szombat különösen nagyszerű volt. Mivel Moy mester halálának évfordulójára esett, különleges hangulat uralkodott. Fontosnak tartom, hogy ezt a hangulatot, ezt az érzetet minden nap felidézzem.

Moy mester rengeteget segített az általános egészségi állapotomon. Határozottan javasolta a kántálást, ami az évek során felemelő, gyógyító gyakorlattá vált számomra, és ez mind a mai napig tart. Amikor közösen kántálunk, érzem a rezgéseket az elmémben, testemben és a lelkemben egyaránt. Csodálatos, hogy mindezt a világért tesszük!

Szeretném megosztani a tapasztalatom a mai kántálásról és Zoom beszélgetésről.

Egyre inkább értékelem a lehetőséget, hogy mindenkivel együtt kántálhatok. Kántálás közben ma természetesnek éreztem a hangom, harmóniában a rögzített kántálással.

Eszembe jutott a következő történet: a ‘80-as években lehetőségem nyílt hétvégente a kántálókkal és Moy mesterrel együtt kántálni a Bathurst utcai FLK szentélyben. Az egyik alkalommal az elhunytak emlékére állított oltárnál kántáltuk a Goon Yam Gao Foo Ging-t és Dai Bay Jao-t, amikor Moy mester így szólt: „Olyan ez, mintha az elhunyt itt állna velünk most.” Moy mester szavai rámutattak a pillanat közvetlen kapcsolatára az elhunyt lelke és a kántálás rituáléja között.

A mai napon, amikor eszembe jutott ez az emlék: miközben a Goon Yam Gao Foo Ging-et kántáltuk, éreztem Moy mester jelenlétét. Lelki szemeim előtt egy kék ingben állt ott. Egy pillanatra elszomorodtam, de azért folytattam a kántálást, miközben éreztem, Moy mester velünk maradt. Ahogy a vezetők rámutattak a beszélgetések során, Moy mester öröksége él, az FLK szervezet növekszik. Tagok ezrei értékelik és tapasztalják meg a tanítás mélységeit.

Moy mester gyakran ösztönzött minket arra, hogy a társaságról mint egy nagy nemzetközi családról beszéljünk. A szombati kántálások és beszélgetések emlékeztetnek, hogy bárhol is legyünk, nem vagyunk egyedül. Egyéni gyakorlásunkkal egymást is támogatjuk, segítjük.

– Chris, Ontario

Épp most fejeztem be a hétfő reggeli kántálást, és szeretném megköszönni mindenkinek.

Nem igazán vettem részt kántálásokban korábban, és csak pár hete csatlakoztam először a szombati nemzetközi alkalmakhoz. Felemelőnek és felszabadítónak találtam. Onthattam magamból a kántáló szövegeket, miközben nem kellett aggódnom a rossz kiejtésem vagy dallamtalan hangom miatt. Mindeközben egyre otthonosabban kezdtem kántálni ezeket a szövegeket.

És a beszélgetések… hú, milyen szerencsések vagyunk! A nemzetközi vezetők közvetlenül velünk osztják meg tudásukat és tapasztalatukat, mintha minden héten edzőtáborban lehetnénk. Helyi szervezőként sokat segítettek nekem ezek a beszélgetések, hogy válaszoljak a felmerülő kérdésekre, és próbálok egyre több embert rábeszélni, hogy csatlakozzanak szombatonként.

Most pedig vannak a hétfő reggeli alkalmak is, ilyenkor is élvezhetjük az egységet, láthatjuk egymás arcát, még ha egymástól messze is vagyunk.

Sajnálom, hogy szentimentális vagyok, de nagyon hiányzik a Taoist Tai Chi családom. Egy másik következménye ezeknek az alkalmaknak, hogy rögtön utána gyakorolni akarok. Úgyhogy megyek is don yuzni.

– Fran, United Kingdom

Ma reggel olyan zoom kántáláson vettem részt, ahol 22 országból 1000 tag vett részt, például Spanyolországból, Angliából, Hollandiából, USA-ból, Kanadából, hogy együtt kántáljunk a világért.

A legmegérintőbb rész számomra a végén jött el, amikor mindenki elköszönt egymástól.

Nem tudjuk, mi fog történni a közeljövőben. De a pillanatnak az ereje, amikor 1000 hang, és 1000 arc találkozott üdítő és vigasztaló volt számomra.

Nem vagyunk egyedül…

Hálásan köszönöm mindenkinek, akik együtt dolgoznak azért, hogy ez megtörténhessen.

– Denise, Ontario, Canada

Több héten keresztül hezitáltam, hogy csatlakozzak-e a szombati kántálásokhoz, mialatt gyűjtöttem a bátorságot. Kezdő vagyok, a tai chi utam elején járok, ezért az önbizalmam is kevés. Mégis kecsegtető volt, hogy másokhoz csatlakozhatok valami egészen újat kipróbálni.

Ezen a héten végül adtam neki egy esélyt, és milyen hálás vagyok!

Éreztem a kapcsolatot a többiekkel, hogy a világ minden tájáról egy közös célért gyűltünk össze. Egy adott ponton szinte túl sok is volt ez az érzelem, de a kapcsolat a többiekkel végig megmaradt. Együtt kántáltunk sokan, mégis egy hangon. Nagyon erős volt.

És hasonlóan erősek voltak a szavak, melyek a kántálás előtt és után hangzottak el: a ceremónia magyarázata, a füstölő gyújtása, a meghajlás… mindegyik megérintett.

Majd a végén: a megosztott történetek, érzések és tapasztalatok. Igazán meghatódtam, szinte könnyezett a szemem. Hálás vagyok érte!

A mostani volt a negyedik zoom kántálás alkalom, amin részt vettem. Hatalmas hálával és nagyrabecsüléssel a szívemben távoztam, az alkalomért és az egész szervezetért.

A Taoist Tai Chi^® gyakorlás az egész pandémia alatt segített nyugodtnak és elégedettnek maradni, pedig az egészségi állapotom szerint veszélyeztetett csoportba tartozom. Moy mester tanítása a csendes belső művelésről a kántálásban, és a vezetőink üzenete, hogy hasznosítsuk az időt a fegyelmezettség kialakítására gyakorlásunkban, hogy ragadjuk meg a változás lehetőségeit, mind-mind segítettek jobban megérteni, milyen nagy mértékben felelős vagyok a saját tanulásomért.

Az, hogy volt időm rátekinteni a saját gyakorlásomra, hogy igazán kapcsolatba kerültem a belső folyamataimmal, ráébresztett mennyire erős ez a művészet, amit gyakorlunk. Az elmém, a testem és a lelkem nyugodt, nem gondolkodom, csak gyakorlok.

Szeretném megköszönni a kántálás alkalmakat, a megosztott tapasztalatokat és az elkötelezettséget, amivel Moy mester vízióját tovább viszik.

-Anne, Új-Fundland Labrador, Kanada